Amikor a riportersuli írott sajtós szakára jártam, így hívták az egyik iskolaújságot, amit összeraktunk, hogy Írói (v)álság.
Azt hiszem, hogy most én valóban írói válságban vagyok. Hogy miért?
Mert, - tökéletességre törekvő ember lévén - állandó elégedetlenséget érzek. Elégedetlen vagyok azzal, amit írok, ahogy írom. Pedig a Művész útja című könyv szerzője is azt tanácsolja a művészpalántáknak (íróknak, költőknek, forgatókönyv-íróknak? stb.), hogy gyarapítsák a megírt sorok, oldalak, gondolatok számát.
A mű milyenségének, minőségének a megítélése az olvasó dolga.
Ezzel a gondolattal megerősítve a lelkemet, kihasználva a 2012-es új év tiszta rezgéseit, és változást, megújhodást elősegítő energiáit újra munkához látok.
Jaj! Ez az. "Munkához látok." Hisz' nekem az írás nem munka, hanem üdítő elfoglaltság. Néha flow-ba kerülök általa.
Ezen azt értem, hogy a fejemben élénken pörög a mozi, és én tértől, időtől, fáradtságtól, éhségtől függetlenül, belső harmóniában önmagammal és a környezetemmel írok, és írok. Hallom a szereplőket, hús-vér emberként velem vannak, tisztán érzékelem őket, még talán azt is elmondhatom, hogy a belső monológjaikat hallom, és ezt írom ki belőlük, magamból (elmosódnak a határok), teszem nyilvánossá.
Ehhez kapcsolódik egy napi rituálém, egy gyakorlatom, -amit azért néha elbliccelek - ami oldja a kreatív írói blokkot. A gyakorlat neve a reggeli jegyzetelés.
Imádok kézzel írni. Vettem magamnak a papírboltban vékonyan fogó színes filctollakat, (gyönyörű így a kézírásom)
:-))) nagy alakú füzeteket, és amikor időm engedi három oldalt telefirkálok azokkal a néha kis-stílű, néha negatív, esetleg titkos gondolatokkal, amelyek éppen akkor a fejemben laknak.
Két szabályt kell betartanom ezzel a feladattal kapcsolatban. Ezeket a sorokat nem mutathatom meg senkinek, nem olvashatom vissza, csupán az a dolgom vele, hogy "kidobáljam papírra a fejemből". E gyakorlat során éltem meg először a flow-t. Róttam a sorokat, és egyszer csak a semmiből jött a katt, vagy a snitt (teljesen mindegy, hogy írom, mert az a jellegzetes, semmi mással össze nem keverhető érzés a lényeg) és a semmitmondó gondolatokat felváltották a szép, irodalmi, kritikus énemnek is tetsző sorok.
Most ezen elmélkedve, és megerősödve újult erővel folytatom kedves időtöltésemet (nem a munkát), és írni fogok. Viszlát. Később találkozunk. Majd jelentkezem. Vár a flow, várnak a NőVérfürdő szereplői. :-)))
