Life itself writes the best stories.
Látja és olvassa újra és újra a nővérszoba falinaptárán,miközben próbál ébren maradni. Éjszaka fél három. Mélypont. Már a harmadik. Fáradt. Nagyon fáradt.
Valóban az élet írja a legjobb történeteket.
Nem szükséges kitalálnia sztorikat A NőVérfürdőhöz. Történik körülötte az élet, csupán hátralép néhányat, befogja a száját, tágra nyitja a szemét, és rácsodálkozik dolgokra.
Dolgokra, amelyek történnek, és feltétlenül nem tetszenek.
A morfin-ügy kirobbanásának napján egyik betege éppen a Morphium című könyvet szánta legkedvesebb, halaszthatatlan olvasmányának, mert - érdekes módon - éppen azt csomagolta be otthon, a kórházba készülődés idején a nagy bőröndjébe. Már meg sem lepődik a morbid egybeesésen.
És, azon sem lepődik meg, hogy eltűnt a fény, az élni akarás szikrája kolléganője szeméből, lelkéből pedig az ősbizalom örökre, miután haza engedték tíz-tizenkét órás kihallgatás után a Teve utcából.
Gyilkos lenne? Az aki, felesküdött, arra hogy "mindent elhárít, ami ártana nekik, és senkinek sem ad halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem ad"?
Majd eldöntik.
