Zaklatott kórházi munkatempó, telihold, vérző betegek tömege, petíció átadás, szakszervezet bejegyzése, felvonulás, egészségügyi séta, morfin-ügy, kihallgatások.
Nem egy év, hanem egy hét történéseiről beszélek. És, ez csak a kezdet.
Ismerjük jól a hógolyó-effektust. Elindul a hegyről a kisgyerek pici markában kényelmesen elférő hideg hólabda, gurul, gurul, nő, hízik, terebélyesedik, és egy bizonyos kritikus tömeget elérve expedíciókat kutyástól, szánostól, majd falvakat temet maga alá.
Vajon hány fő az a kritikus tömeg, amely el tudja temetni a nem működőt?
Vajon hány érdeklődő ember füle kell ahhoz, hogy meghallják, hogy késő lesz akkor kapkodni, amikor ő kerül abba a bizonyos ágyba?
Vajon hány hozzáértő ember kell pozícióba, aki el tudja hitetni a hitetlenekkel, hogy lehet változtatni. Vajon hány áldozat kell még ahhoz, hogy észrevegyük, hogy VÉGE, NEM MŰKÖDIK,TARTHATATLAN?
Vajon hány rokkant eü. dolgozó kell még ahhoz, hogy emberszámba vegyenek?
Vajon hányan vagyunk összesen?
Muszáj itt idéznem egy FB-os levelet, hogy erőt adjak:
"Nekem, mint "nem nővér"-nek volna egy kérdésem, mégpedig a következővel kapcsolatban. Olvasom, hogy "Én nem kérek egyenrangúságot az orvosokkal."
Nos, miért is nem Ajna? Nekem, mint civilnek erről gyökeresen eltérő véleményem van, nem véletlenül. Nem túl régen eléggé beteg voltam. 1 hónap intenzív, 2 hónap sebészet majd ezt követően 8 hónapig, naponta kétszer gó kórház kezelésre. Szóval SZERINTEM a nővérek munkája LEGALÁBB annyira fontos, mint az orvosoké. Ahogyan az orvos sem érne semmit nővér nélkül, úgy a nővérnek is "szüksége" van az orvosra ergo egyforma megbecsülés ha úgytetszik egyenrangúság jár mindkét félnek. Sőt! Én betegként szeretm az orvosokat, de mélységesen risztelem az ápolókat! Az, hogy meggyógyultam ugyan olyan mértékben köszönhető az orvosoknak mint a nővéreknek. És megint SŐT! A nővérek voltak velem éjjel, a nővérek mosdattak, borotváltak meg, és minden zokszó nélkül hoztá-vitték az ágytálat. Ha kellett akkor akár öt percenként. A nővérek tartották bennem a lelket, viccelődtek velem (az infúziómra rá volt írva, hogy Terminátor mert vagy 7-8 cső lógott belőlem) és még sorolhatnám. Az, hogy nincsenek megfizetve és megbecsülve nem is kifejezés. Azt a munkát amit Ők csinálnak azt bizony nem sokan csinálnák. Ennyiért meg pláne!
Egy szó mint száz, igen is jár a nővéreknek a megbecsülés, a tisztelet, a szeretet és nem utolsó sorban az anyagi megbecsülés!
Őszinte tisztelettel: J. F.
U.i.: Még annyit szeretnék elmondani, hogy a mai napig bemegyek a kórházba ha időm engedi és kicsit "összeborulok" a nővérkékkel és bizony néhány könnycsepp is le-le gördül az arcunkon ilyenkor. És én ezt nem szégyellem!"
Vajon hány hasonló véleményű ember él, aki szimpatizál velünk?
